2. fejezet

"Reggel kómásan ébredtem és anya és apa bennt voltak a szobámban.
-Ti meg mit keretek itt, - kérdeztem 2 ásítás között.
-Kicsim..."

... - kezdett bele anyu - el kell mennünk egy két napra.
-Oké.. de hová? - kérdeztem kómás fejjel.
-Hát..ő..öhöm.. üzleti megbeszélésre. - folytatta apu.
-Oké nekem8 de addig én kivel legyek? Egyedül nem szeretek leenni.
-Hát majd áthívod a barátaidat. De mi most már megyünk.
-Máris indultok?
-Igen. sajnáljuk a munka az nem vár. Szia drágám. Vigyázz magadra.
-Oké. sziasztok. - köszöntem el én is.
Anyu és apu elmentek. Nagyon jó. Nemszeretek itthon lenne egyedül főleg nem éjszaka. Ha azt mondják hogy egy két napra akkor az biztos hogy nem egy két nap lesz. Ahjj.. kit hívjak át? Úgy se jön még senki.. még hajnalok hajnala van..9óra.
*Kopp-kopp*
Hmm.. nagyon jó.. 
-Gyere be. - kiabáltam.
Valaki bejött de még nem látom hogy ki mert a nappaliban ülök.
-Gyere csak a nappaliban vagyok.
-Szia Lana.. - köszön Mark. Úristen ilyen nincs. Hogy hogy itt van? Rajtam alig van egy pizsi és így meglátott.
-Szia. Hát te?
-Hát én? Nem is örülsz nekem? - kérdezte a szemöldökét húzogatva.
-De nagyon. - mondtam egy erőltetett mosollyal. - gyere ülj le.
Mark leült mellem és egyre közelebb hajolt. Nem tudom hogy mit éreztem. Az arcunk közeledett egymáshoz. Az ajkaink majdnem összeértek mikor megszólalt:
-Lana..mindig is el akartam mondani hogy tetszel nekem.. és lennél a barátnőm? - kérdezte kicsit félve.
Amikor ezt meghallottam majdnem leestem onnan. Én Markot szeretem. Niall csak egy álom. Az álmodozásom hogy egyszer ismerhetem őket. Hogy járhatok e vele. Nem az álommal kell foglalkozni hanem a valósággal.
-Melyik lány nem szeretne veled járni? - kérdeztem és megcsókoltam.
-És te szeretnél velem járni? - kérdezte a szemöldökét húzogatva megint.
Istenem.. ha nem akarnék vele járni akkor miért csókoltam volna meg? Hülye.. de lényeg hogy szeretem. Igen most már mondhatom hogy szeretem. 
-Nem.. én nem szeretnék veled járni - mondtam és közelebb hajoltam hozzá és ő nem ellenkezett - én fogok veled járni. - mikor ezt kimondtam nagy csókolózásban törtünk ki. Csókolózásunk 10 percig tartott mikor bejött Ashley.
-Ajajj én nem is zavarok csak jöttem nyomtatni ha nem baj.
-Nem, menj..- mondtam két csók között.
Még sokáig csókolóztunk mikor elkezdett tapizni.
-Nee.. ne most .. itt az uncsim. - mondtam de ekkor berohant Sissy.
-LANAAA.. - ordibált mi meg elszakadtunk Markkal egymástól.
-Ohh.. látom rosszkor jöttem de Mark itt egy csomag ide adták nekem hogy adjam oda neked,
.-Oké. köszi. - mondta és elvette tőlem.
-Nah de én megyek is nem zavarok. - mondtam és kiment.
-Kicsim. - kezdett bele - ezt neked vettem. - mondtam és átnyújtotta a dobozt.
Mikor kinyitottam nem hittem a szememnek. Egy 1D-s pulcsit találtam benne.
-Köszönöm.. - mondtam és a nyakába ugrottam de ekkor megszólalt a telefonja.
-Szivesen de most mennem kell. - mondtam és kiment az ajtón.
-Oké. szia. búcsú csókot nem kapook? - néztem rá boci szemekkel mire ő megcsókolt majd elment.
Én felmentem Ashleyhez aki nem volt ott. Csak egy levelet találtam amiben ez állt:
Elmentem, köszi a nyomtatást, Ashley.
Hm.. okéé. Arra eszmélek hogy eset lett. Gyorsan lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni. Éjjel zajt hallottam de nem mertem le menni.
***************************************************************************
Reggel megint úgy ébredtem hogy anyuék előttem vannak.
-Úristeen. - sikoltoztam.
-Nyugi kicsiim.. - nyugtatott apu.
-Nah szóval van egy hírünk aminek ehet hogy fogsz örülni de lehet hogy nem...


Bocsi de nem jön az ihlet. később ígérem hogy hosszabb

fejit fogok hozni. Iratkozzatok rendszeres olvasoknaak:)